Szakértő válaszol rovat

Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Dr. Eigner Bernadett

Kedves Bernadett! Közel 3 éves kisfiamtól semmit nem tudunk kérni. Nem fogad szót. Veszélyes és banális helyzetekben sem. Sokszor egymás után csinálja újra-és újra a leállítani kívánt tevékenységet kacagva (pl. felmászik az asztalra, elszalad az üvegpohárral, elszalad, ha kérjük álljon meg stb.). Bölcsiben jellemzően csinálja, amit kérnek tőle, leginkább itthon van ezzel probléma. Másik gondunk, hogy piszkálja és bántja húgát és időnként bölcsis társait is. Gyakran szóban is kifejezi, hogy bántani akar másokat, pl. járókelőket az utcán, pedig ott releváns helyzet sincs (másik gyerek útjában van, játékát elvette stb.) Ilyet mondott egyszer: "Meg akarom enni az embereket!" Kérdeztem, hogy miért? " Hogy ne legyenek!" Vagy kérdezem miért bántotta a húgát? "Mert szeretem bántani!". Mivel tudnánk az együttműködést javítani? Hogyan lehetne kideríteni, hogy miért akar bántani és ezt oldani valahogy?

Kedves Marianna,

köszönöm, hogy kérdésével hozzám fordult. Elég sok információra lenne még szükségem ahhoz, hogy érdemben tudjak erre válaszolni, hogy konkrétan az Ön kisfia esetében mi állhat a háttérben. Érdemes lenne átgondolni néhány kérdést. Mióta áll fenn ez a helyzet, mikor kezdődött az, hogy ennyire nem fogad szót? Köthető-e valamihez? Helyzethez, változáshoz, történéshez? Úgy tűnik, nagyon fel szeretné hívni magára a figyelmet, érdemes lenne átgondolni, hogy vajon miért? Mi az, amit hiányolhat, miért ennyire fontos számára a kiemelt figyelem? Amit meg is kap ezzel a magatartással. Mi lehet az, ami őt felkavarta, amit rossznak, fájdalmasnak, félelmetesnek vagy bántónak érzett, élt meg? Nyilván köze lehet ahhoz, hogy kishúga született, és elveszítette anya/apa kizárólagos törődését, figyelmét. Sok haragos, dühös érzés lehet benne, talán azért, mert azt érzi, ő most már nem annyira fontos, vagy más módon érzékel otthon olyan felé irányuló szülői viselkedést, szóbeli és nem szóbeli megnyilvánulásokat, amik felkavarják, felzaklatják, és hát pici ahhoz, hogy ő ezeket a sérelmeit, sebeit szavakkal tudja kifejezni. Belülről feszítik ezek a nehéz érzések, és valahogy ki kell ezeknek jönni, mert túlfeszül a rendszer. Családon belül lehetnek olyan érzelmi, kapcsolati történések, amik őt megviselik. Erre utal az is, hogy a bölcsődében képes az alkalmazkodásra. Talán haragszik a bölcsőde miatt is, szívesebben maradt volna még otthon… szeretné anyát/apát kizárólagosan… úgy, hogy senki más ne legyen, csak és kizárólag a szülők és ő. Azért akar bántani, mert azt érzi, őt is bántották. Úgy tűnik még a leírásból, hogy mintha játéknak venné ezeket a veszélyes helyzeteket, lehet-e valami alapja annak, hogy ő ezt játékos helyzetnek, lehetőségnek tekinti? Lehet, hogy játszani szeretne, kapcsolódni? Milyen nevelési módszerekkel, stílussal reagálnak ilyenkor? Van-e elég lehetőség a közös játékra?  

Tegyék fel ezért a fenti kérdéseket először önmaguknak. Utána türelemmel, megértéssel próbálják őt szemlélni, a nehezen elfogadható viselkedéseket az ő megküzdési próbálkozásainak tekinteni, ő így jelez, hogy valami baj van, hogy segítséget kér, hogy valami nem kerek. Ha nyitott rá, és szoktak ilyesmit játszani, akkor meg lehet próbálni kis állatokkal, plüssökkel, vagy babákkal eljátszani ezeket az ő életére jellemző szituációkat, figyelve a reakcióit, az érzelmeit, a megoldási lehetőségeket. Ha pedig hosszabb ideje fennáll ez az állapot, és nagyon megkeseríti az egész család életét, akkor érdemes alaposan mögé nézni a dolgoknak, azaz szakember segítségét kérni. Ha szeretnének egyéni játékterápiára és szülőkonzultációra jelentkezni, akkor kérem, hogy jelezzék ezt felém. Ha átmeneti, enyhébb a probléma, és enyhült a fenti kérdéseket átgondolva, megvalósítva, akkor kérem, azt is jelezzék, örülnék, ha javulna a helyzet.

Szeretettel: Bernadett dr.

Szeretettel ajánlom a Móra Kiadónál megjelent könyveimet is: https://mora.hu/alkoto/dr-eigner-bernadett

Megvásárolható a Móra Kiadónál és a könyvesboltokban Mindent a családról sorozatom első kötete: https://mora.hu/konyv/szulo-szuletik-teremtsd-meg-azt-a-csaladot-amire-mindig-is-vagytal/

Szülőket érdeklő további témákról olvashat oldalamon: https://kapcsolatszerviz.hu/blog/ Hasonló problémákról, amikor a gyerek nem fogad szót, nyugtalan, dacol, agresszív, a Baj van a gyerekkel?!

Tanácsadásra, terápiára jelentkezne személyesen? Itt látható, hogyan dolgozom: https://kapcsolatszerviz.hu/

Bajban a szülő?! c. könyvemben is olvashat, itt megrendelheti:
https://mora.hu/konyv/baj-van-a-gyerekkel-bajban-a-szulo-zsebkonyv-szuloknek-gyorssegely-a-problemak-megoldasahoz-a-jatek/

Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Küldd el kérdésed itt:
https://eignerbernadett.hu/szakerto-valaszol-rovat/

Kedves Bernadett, nagyon sokat gondolkodom, aggódom azon, vajon jó anya vagyok-e? Két kisgyermekem van, akikkel néha nehezebben találom meg a hangot, főleg a kicsivel van sok vitánk, veszekedésünk, sokszor hisztizik szinte önkívületi állapotban, és nehéz lecsillapítani. Ilyenkor mindig elgondolkodom, vajon mit csinálok rosszul? Vajon miért ilyen a kislányom, vajon miért nem tudom jobban kezelni a helyzetet? Anyám is fújja a követ rám, szerinte nem vagyok anyának való alkat, nem is kellett volna kettőt vállalnunk, és túlságosan gyenge kezű vagyok, ő bizony már jól helyreigazította volna a dolgokat, határozott szavakkal, büntetéssel, akár egy kis popsira csapással. Azt mondja, sose leszek igazán jó, nincs ehhez érzékem. Kérem, segítsen, mit tehetnék?! El vagyok keseredve. Köszönettel,

Kedves Viola! 

köszönöm, hogy kérdésével hozzám fordult. Máris megnyugtathatom, hogy bizonyára jó anya lehet, hiszen máskülönben nem gondolkodna azon, mit is rontott el, hogyan lehetne jobb szülője gyermekének, és nem is kérne ezügyben tanácsot. Ezernyi oka lehet, hogy miért vannak feszült helyzetek, összecsapások, ütközések a kislányával, ennek lehetnek banális okai is, például hogy valamelyikük fáradt, feszült, nyugtalan, éhes, szomjas, és így más rezgésen működik, könnyebben pattan a szikra. Meg kellene nézni, van-e ilyen baj, és orvosolni. Ha inkább a kettejük kapcsolatában vannak nehezen kezelhető érzések, akkor annak a gyökerét kell megkeresni. Ha csak abból indulok ki, amit írt, akkor máris észlelhető, hogy alapból is aggódósabb, szorongóbb anyuka lehet, aki talán bizonytalan ezekben a helyzetekben, nincs elég erős anyai, szülői önbizalma és önértékelése, és akkor könnyebben talál rést is ezen a gyermek. Nem is csoda, ha nincs elég önbizalma, hiszen az édesanyja is módszeresen rombolja azt nap mint nap. Miért engedi neki? Ahhoz, hogy felnőtt nőként, érett szülőként képes legyen megélnie magát az anyai szerepben, le kell válnia a saját szüleiről, annak a kapcsolatnak át kell alakulnia, felnőtt-felnőtt kapcsolatba a szülő-gyermekiből. Mindaddig, amíg az édesanyja szülői pozícióból kritizál, addig gyermeksorban tartja Önt. Egy gyermek pedig hogyan nevelne egy másikat? Ez nem jó, mert a nagyi folyamatosan bizonytalanságban tartja a saját anyaságát illetően, és talán ezért nem tudja jól kezelni a kritikus helyzeteket a kislányával. Beszéljen az édesanyjával, mondja el, hogy nagyon köszöni, amit érte tett, de most már Ön is anya, és tudja, mi a dolga. És hogy értékesnek tartja saját magát, nem kér ezzel kapcsolatos véleményt, sem tanácsot. A verést, ütést, szigorú büntetést pedig semmiképpen nem tartja elfogadhatónak, mert minden megoldható szeretetteljes, megértő, együttérző és odafigyelő hozzáállással. A témáról sok vetületében olvashat könyveimben, főleg a hamarosan megjelenő Mindent a családról sorozat első kötetében, a Szülő születik – teremtsd meg azt a családot, amire mindig is vágytál c. könyvemben.

Előrendelhető, megvásárolható a Móra Kiadónál és a könyvesboltokban: https://mora.hu/konyv/szulo-szuletik-teremtsd-meg-azt-a-csaladot-amire-mindig-is-vagytal/

Szülőket érdeklő további témákról olvashat oldalamon: https://kapcsolatszerviz.hu/blog/ Hasonló problémákról, amikor a gyerek nem fogad szót, nyugtalan, dacol, agresszív, a Baj van a gyerekkel?!

Bajban a szülő?! c. könyvemben is olvashat, itt megrendelheti:
https://mora.hu/konyv/baj-van-a-gyerekkel-bajban-a-szulo-zsebkonyv-szuloknek-gyorssegely-a-problemak-megoldasahoz-a-jatek/

Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Küldd el kérdésed itt:
https://eignerbernadett.hu/szakerto-valaszol-rovat/

Szeretettel: Bernadett dr.

Kedves Bernadett, kell-e még egy lassan hároméves gyereknek pelenka? Különváltunk gyermekem édesanyjától, és vita van közöttünk ebben a kérdésben. Én aggódom, hogy még mindig pelenkás a gyermekem, és azt szeretném megtudni, hogy esetleg megpróbáljam-e levenni róla, megpróbáljam-e most már rászoktatni a bilire, wc-re? Decemberben lesz hároméves a kicsi, és nem tudom, így majd nem lesz-e gond az óvodában. Mit tanácsol? Üdvözlettel:

Kedves Miklós! nehéz így válaszolnom, hogy nem ismerem személyesen a gyermeket és a körülményeket. Óriási egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes gyerekek mikor érkeznek el a szobatisztaságnak arra a fokára, hogy már szívesen lecserélik a pelenkát bilire vagy wc-re. Ha decemberben lesz csak hároméves a gyermek, akkor most még alig múlt két és fél éves, ez még teljesen rendben van, még belefér az életkori határokat tekintve. Minden gyerek más, és másképpen fejlődik, és a kicsi egyáltalán nincs még lemaradva. Nagyon fontos, hogy ne aggódjanak emiatt, és ne akarjanak rá nyomást gyakorolni. Hagyni kell a saját tempójában, ütemében fejlődni hagyni, és rábízni, mikor lesz eléggé érett arra, hogy már elhagyja a pelenkát. Nincs szigorú határvonal, még hároméves korában sem lesz elkésve a gyermek, ha valami miatt ő még nem kész a szobatisztaság új szintjére lépni. Türelmesnek kell tehát lenni, és gyengéden megkínálni a gyermeket, hogy ne érezze, hogy rossz néven veszik, ha ő a kínálást még elutasítja. Ugyanakkor nyugodtan megmutathatja a kisfiának, hogy apa hogyan végzi a dolgát a wc-ben, beviheti, megmutathatja neki a wc-t, ha a kicsi jelzi, hogy pisilnie vagy kakilnia kell, kedvesen, de lazán. Tehát ne legyen ennek tétje, ne akarja mindenáron, mert akkor a gyermek feszült lesz, erőltetésnek veszi, és ezzel inkább visszaveti őt, ellenkező hatást ér el, vagy gátlásai alakulnak ki a gyermeknek, úgy érezheti, hogy mindenáron akarnak tőle valamit a felnőttek, amit ő nem akar. Azt viszont figyelni kell, hol tart a gyermek a szobatisztaságban, ennek is van egy útja, képes-e már jelezni, ha ingert érez, mikor jelez, a történés előtt, közben, után, érzékeli-e jól a saját teste működését. Ha ez lassabb az átlagosnál, van-e más, amiben még le van maradva? Vagy esetleg nagyon kényelmes, kellemes neki a puha pelenka? Esetleg még kisbaba szeretne maradni, mert több odafigyelésre, törődésre, babusgatásra vágyik? Ezeket a kérdéseket érdemes átgondolni, és esetleg a védőnőtől, házi gyermekorvostól, pedagógiai szakszolgálattól tanácsot kérni indokolt esetben.

Szülőket érdeklő további témákról olvashat oldalamon: https://kapcsolatszerviz.hu/blog/ és könyveimben: https://mora.hu/alkoto/eigner-bernadett-dr

Szeretettel: Bernadett dr.

Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Küldd el kérdésed itt:
https://eignerbernadett.hu/szakerto-valaszol-rovat/

Kedves Bernadett, a kisunokám ismét fegyelmezetlen, nem fogad szót, csínyeket követ el, időnként agresszív a testvérével is és a kis ovis társaival is, mit tehetnénk? Aggódunk emiatt, nem tudjuk, mi történhetett. Hosszú volt a nyári szünet, sok-sok programmal, utazással, nyaralással, végig a szülőkkel, de legfőképpen anyával együtt voltak, most megkezdődött az óvoda, és máris problémák vannak. A menyem próbál határozott lenni, a fiam pedig nem igazán képes határokat szabni, ő megenged mindent Karinak. Mi lenne a jó megoldás? Szeretettel üdvözlöm:

Kedves Márta,
úgy gondolom, hogy kérdésében benne van a válasz. Túl sok idő telt el óvoda nélkül, és a kisfiú teljesen elszokott ettől, és hozzászokott ahhoz, hogy folyamatosan a családja körében tölti a mindennapjait. Ha belegondol, és én is így vagyok ezzel, pedig már felnőtt vagyok, hogy a nyári szabadság után milyen nehéz nekünk is visszarázódni a munkás hétköznapokba. Kell hozzá egy kis idő. Hát még egy kisgyereknek! Adjanak neki tehát egy kis időt, pár hétbe is beletelhet, mire belerázódik az új helyzetbe, mire újra megszokja, hogy más szabályoknak, szokásoknak kell megfelelnie, betartania azokat, más emberek veszik körül, osztoznia kell dolgokon, időn, figyelmen, és nem teheti annyira azt, mint a védettebb családi körben. Talán csalódott is, hogy most kevesebbet lehet anyukájával, fáj neki az elszakadás, a hosszabb nélküle töltött idő, emiatt szomorú és dühös. Talán a testvérére is, aki még kicsi, és otthon maradhat a mamával. Vagy a nagymamával. 😊 Szóval most frusztrált lehet, és nem igazán találja még a helyét. Nem javaslom a keménykedést, megértéssel, szeretettel hajoljanak le hozzá, együttérzéssel biztosítsák arról, hogy megértik a nehéz érzéseit, és hogy most nem könnyű neki, és lehet szomorú, és lehet haragos is, azt ki is lehet mutatni, de persze nem mindegy, milyen módon. Vonják be a megoldás keresésébe őt is, hogy mit gondol, mit tudnának tenni azért, hogy neki jobb legyen, hogy könnyebben belerázódjon az új dolgokba, mit tehetnének érte, mit tehetne ő saját magáért? A játékos, megértő hozzáállás segíthet egyedül.
Szülőket érdeklő további témákról olvashat oldalamon: https://kapcsolatszerviz.hu/blog/ Hasonló problémákról, amikor a gyerek nem fogad szót, nyugtalan, dacol, agresszív, a Baj van a gyerekkel?!
Bajban a szülő?! c. könyvemben is olvashat, itt megrendelheti: https://mora.hu/konyv/baj-van-a-gyerekkel-bajban-a-szulo-zsebkonyv-szuloknek-gyorssegely-a-problemak-megoldasahoz-a-jatek/
Szeretettel: Bernadett dr.
Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Küldd el kérdésed itt:
https://eignerbernadett.hu/szakerto-valaszol-rovat/

Kedves Bernadett, Szüksége van-e egy egyévesnek társaságra? Összevitatkoztunk ezen a férjemmel, a kicsi apjával, aki szerint nincs, de véleményem szerint meg érzékelhető, mennyire vágyik a gyerek a gyerektársaságra, mert annyira felélénkül, örül, ha más kisgyerekkel együtt lehet. Ezért arra gondoltam, mi lenne, ha kétszer fél napra a héten beíratnám a bölcsődébe a kisfiamat, mert úgy látom, én már kevés vagyok neki, már nem elég társaság, és mindent meg szeretnék adni kisfiamnak, ami jó neki. Köszönöm, ha eligazít, üdvözlettel:

Kedves Mónika,
sokszor hallom anyukáktól, hogy úgy érzik, ők már nem elég, vagy nem elég jó társaság a gyereküknek, nem jó, hogy egész álló nap csak kettesben vannak. Sokszor rávetítik a gyerekre, hogy ez az ő igényük, de valójában az anyának lenne szüksége egy kis egyedül vagy felnőtt módon töltött időre. Ebben az életkorban még nincs szüksége gyerektársaságra egy gyereknek, nem is tudna velük mit kezdeni, mert az együttműködésre képes játékra való fejlettség majd csak óvodás korra alakul ki. A kisgyermeknek alapvetően a szüleire, a családjára van szükség, és az édesanyjával (van, hogy ez az édesapa) való elsődleges kötődési kapcsolatra, a biztonságra, az ún. biztos bázisra, hogy a fejlődése harmonikus és kiegyensúlyozott legyen. Nincs még időfogalma, belső képe sem alakult még ki anyáról, ami ahhoz lenne szükség, hogy jól el tudja viselni az átmeneti távollétet anyjától. Egy kis totyogó még nem tudja, mennyi az az egy óra, az egy délelőtt, ő nem képes még elképzelni, hogy az anya majd visszatér, számára elveszik az anya, ha eltűnik a közeléből. Az elszakadás vesztesége akár mély nyomokat, traumát is okozhat, ezért óvatosan kell ezzel bánni. Nem azt mondom, hogy csak kettesben kell lenni, legyen a gyerek a tágabb család, vagy rokonok, barátok, és azok gyerekei társaságában is, amikor csak lehet, nyugodtan elmehet anya egy-két órára, ha dolga van, vagy énidőt szeretne, és ráhagyhatja a babát apára, nagyira, gyerekvigyázóra, ezzel nincs semmi gond, sőt, engedje meg magának, mert neki is töltődnie kell. De a túl korai, túl hosszú időre történő elválás mély, tudattalan félelmeket és fájdalmas tapasztalatokat hagy a gyermek lelkében, még akkor is, ha nem mutatja, és úgy látjuk, semmi baja, vidám és elfogadja a helyzetet. Ha dilemmánk, nézeteltérésünk van, ha nem tudunk dönteni ez ügyben, ha hangsúlyosan merül fel ez a kérdés, akkor érdemes szakember segítségét is keresni, hogy a rejtettebb tényezőket, szülő-gyermek kapcsolati, kötődési sajátosságokat jobban megismerjük.

A témáról sok vetületében olvashat könyveimben, főleg a hamarosan megjelenő Mindent a családról sorozat első kötetében, a Szülő születik – teremtsd meg azt a családot, amire mindig is vágytál c. könyvemben. Előrendelhető, megvásárolható a Móra Kiadónál és a könyvesboltokban: https://mora.hu/konyv/szulo-szuletik-teremtsd-meg-azt-a-csaladot-amire-mindig-is-vagytal/

Szülőket érdeklő további témákról olvashat oldalamon: https://kapcsolatszerviz.hu/blog/ Az összes könyvemet itt megtalálhatja: https://mora.hu/alkoto/eigner-bernadett-dr, esetleg érdekes lehet A korai szülő-gyermek kapcsolat c. könyv is: https://mora.hu/konyv/jatekterapia-1-a-korai-szulo-gyermek-kapcsolat/

Szeretettel: Bernadett dr.

Baj van a gyerekkel? Fordulj a szakértőhöz! Megoldási javaslatok a Játékos Megértő Nevelés módszerével! Küldd el kérdésed itt:
https://eignerbernadett.hu/szakerto-valaszol-rovat/

 

Kedves Bernadett, a családunkat feldúlja a pandémia, most már lassan két éve, hogy teljesen felforgatta az életünket. A gyerekünkkel mindennaposak a harcok, lemerültünk, kimerültünk, bizony sokszor nálunk is elszakad a cérna, és tehetetlen dühünkben, idegességünkben gyakran rákiabálunk a gyerekre. De miért nem ért a szép szóból? Mit tehetnénk, hogy ismét helyreálljon a családi béke? Előre is köszönjük megmentő tanácsait, üdvözlettel:

Kedves Kinga! 

Sajnos, beárnyékolja mindennapjainkat a világjárvány, és annak minden kísérőjelensége. Leginkább az viseli meg gyereket és felnőttet egyaránt, hogy a megszokott világunk kifordult a sarkaiból, semmi sem kiszámítható, nem tudjuk irányítani a dolgokat. Nem tudjuk, mikor, ki, hogyan betegszik meg, mi lesz a következménye, és ettől az előre nem láthatóságtól, hogy nem a tervek szerint mennek a dolgok, valójában rettenetesen félünk, aggódunk, szorongunk. Szorongásunkat palástolhatjuk idegességgel, megtépázott idegrendszerünk – mind a szülőé, mind a gyereké – kevesebbet bír el, mint régen. Igen, a gyereké is, és neki még kevesebb eszköz van a kezében, hogy hogyan tartsa egyben azt, ami széthullani látszik. Tehát először is fogadjuk el, hogy ez a helyzet velejárója, és a gyerekünk ennek a szenvedő alanya, nem valószínű, hogy jókedvéből vagy bosszantásiból ilyen a viselkedése, amilyen, hanem esetleg ő is küzd, például a lázadása, ellenkezése mögött lehet valami olyasmi is, hogy valami legyen legalább az életben, amit ő irányít, ő tart kézben, amit ő dönthet el, ami rajta múlik. Ha ezt jobban megértettük, a benne dúló viharokat jobban érzékeljük, könnyebb lesz a konfliktushelyzetek kezelése is. Hogy konkrétabban hogyan, arról itt olvashat: https://kapcsolatszerviz.hu/egy-kimerult-edesanya-es-egy-boldogtalan-gyerek-harcai-egymassal-kilepes-az-ordogi-korbol/

Kívánom, hogy sikerüljön kilépni az ördögi körökből, és sikerüljön helyreállítani a családi békét! Szeretettel: Bernadett dr.

Kedves Bernadett! Mi lehet az oka annak, hogy az óvodás gyerekem állandóan provokál, mindig valami galibába keveredik, felesel, nem lehet vele bírni, állandóan izeg-mozog? Talán hiperaktív?

Kedves Zoltán!

A gyerekek kihívást jelentő viselkedése mögött sokféle ok lehet, és sokféle célt is akarhatnak ezzel elérni. Tehát ebből induljunk ki, amikor át akarjuk gondolni, vajon a mi gyerekünk viselkedése miről is szól. Az okok között lehet – és ezért rögtön gondoljuk is át, hogy mikor kezdődött, mióta tart az el nem fogadható viselkedés -, hogy valami olyan nehéz helyzetbe keveredett a gyerek, olyan konfliktust, kellemetlen helyzetet élt át, vagy megszégyenült, amitől nagyon rosszul érzi magát, nem tudja, hogyan kezelje, vagy éppen túlterhelődött ingerekkel, ezért fáradt, esetleg nyugtalanító történések veszik körül, amik miatt aggódik, szorong (mint pl. a covid pandémia), és egyszerűen szétesik a viselkedése, mert nem bír ezekkel megbirkózni. Viselkedése segélykiáltás lehet, célja az, hogy kérlek, figyelj rám, bajban vagyok, nem tudom, hogyan tovább, kérlek, segíts nekem! Ezért egyszerűen kérdezze meg a szülő a gyermekét, hogy mi történt, mi baj van? Segíthetek neked valamiben? Ha pedig túl gyakran tapasztalható az, hogy nyugtalan, izeg-mozog a gyerek, egy percre se tud nyugton maradni, akkor felmerülhet, hogy ez már kóros szintű, és akkor szakértő segítségre van szükség. Bővebben olvashat a témáról itt: 

https://kapcsolatszerviz.hu/viselkedeszavar-magatartaszavar-asperger-szindroma-vagy-nevelesi-hiba/

Üdvözlettel: Bernadett dr.

Kedves Bernadett! Közeleg a karácsony, és ismét olyan ünnepek elé nézünk, amelyeket körbe fonnak aggodalmak, félelmek, a világ szinte kifordult a sarkaiból, nehéz a vírus miatt, a nyomában járó sok stressz, veszteségek, feszültségek miatt. Nagyon megsínylik ezt a gyerekeink, de mit tehetnénk mi felnőttek, hogy a lehető legboldogabbá és meghitté tegyük a karácsonyi készülődést és az ünnepeket a számukra?

Kedves Mária!

Higgyünk a csodákban, a karácsony misztériumában és varázslatában, és abban, hogy a legnehezebb külső körülmények között is megőrizhetjük a belső békénket, és ilyenkor ez a legfontosabb. Átsugárzik rajtunk, bearanyozza a legszürkébb, legpocsékabb, legpocsolyásabb hétköznapokat is, a legszomorúbb, legfáradtabb, legreménytelenebb napokat is. Erre van szükségük a gyerekeknek, és nekünk is: a reményre, arra, hogy a felhők fölött mindig süt a nap, hogy a legreménytelenebb napon is történhet valami váratlan, valami csodálatos, ami elfeledteti velünk a rosszat. Érdemes várni erre a csodára, hogy pontosabban hogyan, arról részletesen olvashat ebben az írásomban: Harctér helyett játéktér – A Játékos Megértő Nevelés csodái a szeretet ünnepén

https://kapcsolatszerviz.hu/karacsonyvaras-gyerekekkel-korona-idejen/

Szeretettel kívánok boldog karácsonyi készülődést és áldott, meghitt, játékos ünnepeket! 

Bernadett dr.

Kedves Bernadett! Hónapok, vagy talán évek óta tipródom már: menni vagy maradni? Maradjak-e a rossz házasságomban, úgymond a gyerekek kedvéért, vagy inkább borítsak mindent, és kezdjek új életet? Mi a jobb a gyereknek? Mindenképpen rossz megoldás a válás a gyerek szempontjából? Milyen tünetei, esetleg traumái keletkezhetnek abból, ha szétszakad a család?

Kedves Marianna!

Nehéz kérdés, mindenképpen a körülményei ismeretében tudnék pontosabb, egyénre szabott válaszokat adni. Csak a gyerekek kedvéért biztosan nem kell semmit sem megtenni, sem nem tenni meg, mert akkor saját döntéseink mögé bújva „használjuk” őket valamire, illetve „áldozatunk” bűntudatot kelthet a gyerekekben, olyan lelkifurdalást, mintha ezért ők valamivel tartoznának. De ez nem az ő dolguk, hiszen beleszólásuk sincs, ez a mi felnőtt életünk. Ami érinti a gyerekeket is természetesen. Ha a szüleik nyugodt, boldog élete inkább külön valósulhat meg, akkor nem érdemes hagyni a gyerekeket a mindennapos szintű rossz légkörben, veszekedések, feszültségek közepette, mert ez az, ami inkább megviseli őket, és nem maga a válás ténye. Lehet jó, és lehet rossz megoldás a válás, ezt egyéni szempontok alapján lehet eldönteni, ezért érdemes tanácsot kérni szakembertől. Maga a válás nem feltétlenül kell, hogy trauma legyen, vagy traumát okozzon, itt megint a kapcsolódó tényezők a mérvadók. Részletesen bemutatom ebben az írásban, hogy mit okozhat a válás a különböző életkorokban, illetve sok egyéb szempontot is, amik elolvasása után talán könnyebb lesz a döntés. https://kapcsolatszerviz.hu/segitseg-valnak-a-szuleim-1/

Üdvözlettel: Bernadett dr.

Kedves Bernadett! Nagy gondban vagyok, mert a fiam óvónője pár hete panaszolta, hogy kezelhetetlen a gyerekem az óvodában, és nem tudják, mit tegyenek vele. Kérdezgettek, hogy mi történt, vagy mindig ilyen volt a gyerek? Célozgattak arra, hogy esetleg a fiamnak magatartászavara van, más, mint a többi, és ki kellene vizsgáltatnunk. Mi baja lehet a gyerekemnek, miért nem tud beilleszkedni? Mit tehetnénk? Köszönettel várom válaszát, egy aggódó anyuka,

Kedves Kata!

Nagyon jó, hogy aggódó, törődő anyukaként alaposan átgondolta ezt a helyzetet, az óvónő jelzéseit, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy kiderüljön, mi is a helyzet, és hogyan is segíthetne. Érdemes először az óvónőtől időpontot kérni, és elbeszélgetni vele, hogy pontosan mit is lát, tapasztal, mit gondol azokról, mit javasolna. Saját szülői megérzéseire is érdemes hallgatnia, hiszen lehet, hogy már régóta ott motoszkál a fejében, hogy ez a gyerek valahogy más, mint a többi, csak nem mondta senkinek még. A magatartászavarokról és lehetséges háttér-okairól ebben az írásban olvashat részletesebben: https://kapcsolatszerviz.hu/magatartaszavarok-okai-es-megoldasai/ Nem veszít azzal, ha mielőbb kikéri szakember véleményét, például a pedagógiai szakszolgálatok nevelési tanácsadás részlegét keresse fel problémájával, kérdéseivel, vagy  magánrendelésben vagy terápiás/fejlesztő központban gyermekterapeuta, pszichoterapeuta, vagy gyógypedagógus (pszichopedagógus) szakembert, aki esetleg további vizsgálatokra és terápiára is irányítja majd.

Üdvözlettel: Bernadett dr.

Kedves Bernadett! Aggódom a kisbabám miatt, aki nemsokára négy hónapos lesz, mert szinte egy percre sem lehet letenni, gyakorlatilag folyamatosan sír, nyűglődik, állandóan igényli a társaságomat, azt, hogy felvegyem. Már nem bírom tovább, hogy egész nap hordozgassam, hiszen rengeteg más dolgom is lenne, nem beszélve arról, hogy sajnálom szegénykémet, és nem tudom, mi baja lehet, hogyan lehetne megszüntetni? Bízva segítő válaszában, üdvözlettel, egy kismama

Kedves Kismama!

Megértem helyzetét, hiszen nehéz lehet egész nap egy síró babával együtt lenni, hiszen sajnálja őt, szeretné, hogy jókedvű legyen, ugyanakkor aggodalommal töltheti el, hogy nem tudja biztosan, valami baja van-e, vagy a sírás valami mást jelez. Egy kisbaba természetesen igényli édesanyja szoros közelségét, és a testi érintések, ölelés, simogatás, összebújás, melegség létszükséglet a számára. De ebből a nagyon szoros közelségből szépen fokozatosan szeretnek kibújni babák és mamák, hiszen a babák örülnek, hogy elkezdhetik felfedezni a világot, kinyílni a szociális világ felé, a mamák is lassan visszatérnek a nagyon szoros együttlétből a babával az életük többi része, feladata, szerepei körébe.  Ez az élet, a világ rendje, ha valami miatt sokkal szorosabb és sokkal tovább fennmarad az igény a szinte szimbiotikus együttlétre, valamint érezhető a folyamatos stressz, nyűgösség, feszültség, akkor vagy valamilyen testi, vagy valamilyen lelki, illetve kapcsolati problémára, zavarra kell gondolni. Első mindig az orvosi okok feltárása, illetve kizárása, mind a babánál, mind anyánál (anyánál esetlegesen gyermekágyi depresszió merülhet fel), ezután érdemes személyre szabott segítséget kérni ehhez értő szakembertől, tehát aki a szülés körüli és utáni korai fejlődésben, történésekben, és a baba-mama tanácsadásban, terápiában járatos. Kérdezze meg a házi gyermekorvosát, illetve a védőnőjét, tud-e valakit javasolni. Felmerülhet a korai szabályozási zavar gyanúja, amit célzott anya-csecsemő konzultációval lehet megszüntetni. Bővebben olvashat hasonló gondokról ebben az írásomban: 

https://kapcsolatszerviz.hu/ot-honapos-baba-mindig-sir-nyugtalan-mi-baja-lehet/

Szeretettel kívánok Önöknek harmonikus, boldog egymásra találást, üdvözlettel: Bernadett dr.

Tedd fel kérdésed, és megválaszolom!

Contact Form Demo (#3)

Keresés

Könyveim

Legújabb kötet már rendelhető

Kapcsolat

Contact Form Demo (#3)