IJDT

Általában a játékterápiáról:

A játék a gyermekek fő kommunikációs eszköze, ekként használva a játékterápia segít abban, hogy a gyerekek kifejezzék érzéseiket, gondolataikat, kezeljék érzelmi problémáikat, konfliktusaikat. Az érzelmi és viselkedészavarokkal, nehézségekkel küzdő gyermekeknél a játékterápia művészete és tudománya elősegíti a javulást, gyógyulást. A játékterápia a gyermek és a játékterapeuta között zajló dinamikus folyamat, melyben a gyermek saját tempójával, „menetrendjével” megismeri és megvizsgálja azokat a múltbeli és aktuális, tudatos és tudattalan kérdéseket, melyek a jelenlegi életét befolyásolják. A terápiás szövetség lehetővé teszi, hogy a gyermek belső erőforrásait mozgósítva, fejlődést és változásokat eredményezzen a gyermek érzelmi életében, szociális kapcsolataiban, viselkedésében, alkalmazkodásában. A játékterápia gyermekközpontú módszer, melyben a játék az elsődleges, a beszéd a másodlagos médium. A játékterapeuták olyan gyermekekkel játszanak, akik pszichés nehézségekkel és nehéz élettapasztalatokkal küzdenek – beleértve például a depressziót, szorongást, magatartászavarokat, ADHD-t, egyéb emocionális és viselkedési problémákat, zavarokat, a válást, a családon belüli erőszakot, a kríziseket, traumákat. A képzett játékterapeuta segít a gyermeknek abban, hogy megismerje tapasztalatait, megküzdjön ezekkel, növelje érzelmi-szociális rugalmasságát, megismerjen olyan új stratégiákat, melyek csökkentik a problémás viselkedéseket és az internalizált konfliktusokat, lebontják a kóros védekezéseket, egészséges coping stratégiákká alakítva. A játékterápia során a terapeuta szorosan együttműködik a gyermek szüleivel/gondozóival, segíti a szülő-gyermek kapcsolat javulását, harmonikussá válását.

Az integratív játékterápiáról általában:

Az integratív játékdiagnosztika és játékterápia (IJDT) komplex koragyermekkori intervenciós stratégia, csecsemőkortól tíz éves korig. Az integratív játékterápia újszerű szemléletével és eljárásaival játéktári és hagyományos keretekben is megvalósítható. Konkrét és kevésbé, vagy nem ismert módszereket, eljárásokat ismertet meg a képzés, mely gyakorlatorientált. A gyermekek életkora csecsemőkortól iskolás kor alsó tagozatig terjed, kapcsolati nehézségekkel, szabályozási, érzelmi-és viselkedészavarokkal küzdenek. A tünetek megértése a családi hatótényezők megismerésével válik lehetővé. A diagnosztikus szakaszban megismerjük a szülők tágabb családi élményeit, a jelenlegi családi struktúrát és dinamikát, a párkapcsolati feszültségeket és a gyermekekkel való kapcsolatok jellegzetességeit. A szülők terápiás potenciáljának kihasználása segít a gyermekükhöz való alkalmazkodásban, a családi környezeti tényezők megváltoztatásában. A szülőben történő átdolgozások nyomán változik a kapcsolat, enyhülhet a tünet. A diagnosztikus szakaszban „közös” eljárásokat is alkalmazunk: interakció-elemzés, speciális játékhelyzet, közös játék babaházzal, anya-gyermek együttes rajzolás. A szülőkkel való foglalkozás konzultációs keretekben történik, a munka a jobb szülővé válást érinti elsősorban, nem egyéni- vagy családterápia. Az esetkezelésben fontos a családlátogatás, a gyermek otthoni viselkedésének megismerése. Ez a későbbiekben egy-egy család-konzultációt is tartalmazhat, melynek célja a családi környezet biztonságának javítása, (nevelési) tanácsadással és közös munkával. A terápiában – mivel a tünetek hátterében gyakran találjuk meg a kommunikációs, kapcsolati zavarjeleket vagy traumatizációt – gyakori, hogy az anyát (esetenként az apát) is bevonjuk a játékterápiába: anya, gyermek és terapeuta integratív, játékos együttlétében íródhatnak át kapcsolati mintázatok. Ez a gyermek egyéni játékterápiájának kiegészítője. A közös munka célja nemcsak a gyermek változása, hanem a kapcsolatok változása is. A szülők így aktív segítőkként vehetnek részt a terápiás folyamatban.